Ezt a cikket olvasva:
http://divany.hu/eletmod/2014/02/20/erre_mind_szuksege_van_ha_szep_es_harmonikus_testet_akar/
… jutott eszembe, hogy:
Azt mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az emberi testet és szervezetet nem olyan tartósan intenzív munkára "tervezték", mint amire sokan elszánják magukat - ez még akkor is így van, ha a sport csúcsteljesítményeit nézzük, vagy akár egy lelkes amatőr (mint én) edzésmunkáját. Ehhez mindenképpen olyan vitamin, ásványi anyag, mikro- és makroelem ellátottság szükséges, amit természetes forrásból vagy nem lehet biztosítani, vagy olyan mennyiséget kellene elfogyasztani, ami durván megterhelné az emésztőrendszert. Különösen igaz ez a stresszel terhelt munka, kevés alvás, egyéb mentális megterhelések esetén, és vajon ki van híján az ilyeneknek? Vagyis szerintem (mondhatni tapasztalt laikusként) mindenképpen kell valami kiegészítés, de ez nem jelenti azt, hogy "minden szart" be kellene szedni, és pláne nem azt, hogy minden újdonságot ki kellene próbálni. Véleményem szerint nem a mindenféle csodatápszereket kell ismerni, hanem az emberi szervezetet, és még jobban a SAJÁT testüket. Nincs értelme pl. hajszolni egy olyan testsúlyt, amihez már 24 órás figyelem kell, amihez minden falatot meg kell gondolni, ki kell számolni, minden edzést, mozgást meg kell tervezni, stb. Ennek már nincs értelme, persze ha az ember nem ezért él, vagy nem EBBŐL él. Az átlagembereknek – és ez jelenti az elsöprő többséget – a testmozgás örömére kellene gyúrnia, de tény, hogy még ehhez is erőfeszítést kell tenni, ám ez nem baj, mert a sportban megtett erőfeszítés teljesen más, mint a megélhetésért való erőfeszítés. Aki futással és hasonlókkal vezeti le a napi munka-ámokfutás stresszét és káoszát, az pontosan tudja, hogy mire gondolok. A sport kilépés a hétköznapi robotból, átlépés egy másik, általunk kézben tartott dimenzióba, egyfajta aktív meditáció... DE, ez nem jelenti azt, hogy a sportnak le kellene merítenie az amúgy is fáradt szervezetet. Rengeteg, sportolók által is használt kiegészítő a hétköznapi élet szempontjából is rettentő fontos: nem kell messzire menni, itt van pl. a C-vitamin, a B-vitaminok és a magnézium. A C-vitamin és a magnézium erőteljesen csökkenti a stressz tüneteit, és az idegesítő szituációkban is segít megőrizni a hideg fejet. A B-vitaminok a szénhidrát anyagcserét támogatják, és ezzel együtt az elmét is csiszolják, mivel az agy csak szőlőcukorral működik, a jobb szénhidrát-anyagcsere így élénkebb agyműködést jelent. ... Szóval, a magam részéről nem tartom "egészségesnek", ha valaki erején felül időt és energiát áldoz valamire, aminek nem veszi komplexen hasznát. Ezt azonban egyszerűbb eszközökkel is el lehet érni, mintsem állandóan azt lesni, hogy milyen újfajta, tudományos terminológiával teletömött ismertetőket hoznak forgalomba.
A cikk ezt írja: "Teljesítményfokozásnak nevezzük bizonyos serkentő hatású szer bevitelét a testi vagy szellemi működés befolyásolására azért, hogy a személy (vagy ritkán állat) izmai adott ideig nagyobb erőkifejtésre legyenek képesek, vagy hogy a fájdalomérzet és/vagy a fáradtság kikapcsolásával még nagyobb erőkifejtést érjen el." ... Töredelmesen bevallom, hogy én magam időnként koffeintablettával szoktam "serkenteni" a sportteljesítményemet (mondhatom, hogy is, mivel naponta átlagban 6-7 kávényi, vagyis 600 mg-ot fogyasztok) - a fizikai aktivitásban azonban elsősorban csak annyi szerepe van a koffeinnek, hogy megkönnyíti a zsír véráramba kerülését. Ha ez a zsír nem egy edzett izomzathoz kerül, akkor nem sok hatása van. A szerepe tehát annyi, mintha egy egyébként nehezen kinyitható üzemanyagraktárat is kinyitna. A teljesítmény elsősorban így az állóképességet növeli, az eleve meglevő mozgásgyorsaságot nem. ... A másik a fáradtság és fájdalomérzet kérdése: nos, ebben az esetben én kifejezetten károsnak tartom, ha valaki ezeket a természetes jelzőrendszereket mesterségesen akarja leszorítani. A szervezetnek egyébként megvan erre a tökéletes eszköze: az állóképességi sportok művelői ismerik az endorfin-hatást, ami kb. 30 perccel az edzés megkezdése után már kezd kialakulni. Ez az a pont, amikor "már jólesik" a mozgás. Van, aki ezt a bemelegítettséggel hozza kapcsolatba. Tény, hogy ennek is vannak olyan hatásai, hogy egy hosszútávfutó, vagy egy egy órát meghaladó edzést végző jóval az edzés után kezdi érezni, ha valamije meghúzódott, megfájdult, stb. Az endorfin egyfajta kábítószer, annak is a "testbarát" változata, amit a szervezet termel (többek között ez csökkenti a szülési fájdalmakat is! A szülő nők néha észre sem veszik a hatását; én apás szülésen voltam a fiammal, megdöbbentő volt, hogy az én fájdalomfóbiás feleségem milyen drasztikusan tűrte a szülés közeledtével a fájásokat). Röviden: a rövidebb edzésekre szerintem kifejezetten veszélyes a fájdalomérzést csökkentő szerek használata, a hosszú távú edzéseken pedig a fáradtság az edzettséggel amúgy is csökken. Azt kell látni, hogy nincs alkalmi, intenzív hobbisport. Nincs kampányszerű edzéssel tartós teljesítménynövekedés: ha a sport nem életmódszerű – tehát rendszeres és fokozatos, és persze következetes – akkor meg lehet támogatni különféle szerekkel, de ez egyet jelent az ilyen kiegészítőktől függő teljesítménnyel. Ilyenkor nem az ember maga az, aki a teljesítményt produkálja, hanem csak a szerek, amik a testére hatnak. Olyan ez, mint a részegen udvarlás lányoknak. Aki így szed fel valakit, az csak részegen fogja tudni elviselni, ha már együtt marad vele...
***
BRAIN STORMING, alias Az Öreg Izomagár, 2014.02.21.
Utolsó kommentek