Mindenekelőtt - álljunk két lábon!; A kézállás tanulás következő „lépése” – a kézállásba lendülésből való hátsótámaszba „állás”.; Képen: a cél = csakrászana (=kerékállás) felvétele előrelendülésből.
Ha az első 3 lépést már képesek vagyunk megtenni, akkor jön az első komolyabb próba. A testnevelés órákon a kézállástanulás részét képezi a kézállásba lendülés, de módszertanilag elhibázott módon alkalmazzák: általában a szivacsszőnyeg előtt, vagy éppen a szivacsszőnyegen kell végrehajtani.
Miért nem megfelelő gyakorlat ez? (Megfelelő, ha eszünk ágában sincs a kézállást megtanítani, és megtanulni!)
No. 1.
Ha a tornaszőnyegen kell végrehajtani, akkor a tenyér, amelynek szilárd alapot kellene nyújtania a kézálláshoz, egyáltalán nem tud stabil helyzetet felvenni, így nem lesz meg a kézálláshoz a legfontosabb alapfeltétel: a biztos alap.
Mert – csak az a megmondhatója annak, hogy szivacsszőnyegen nem lehet kézállást csinálni, aki egyébként tud kézen állni.
Továbbá ha megnézzük a kisgyerekeket, akkor azt látjuk, hogy míg szilárd a talajon már tudnak lépkedni, a bizonytalan, túlságosan puha talajon, pl. párnákon, dunyhán, stb., nem tudnak egyensúlyozni.
No. 2.
Ha történetesen szivacsszőnyeg előtt, és a szilárd talajra támaszkodva végzik a kézállásba lendülést, akkor a fellendülések többsége úgy néz ki, hogy a próbálkozó fellendíti előbb az egyik lábát, ezzel adva némi lendületet a törzs alsó részének felemeléséhez, de a másik láb azonban rendszerint „egyensúlyból” visszahúzza – az alsó végtag valahogy szívesebben van közelebb a talajhoz…. A végeredmény tehát az, hogy ugyan egyre inkább közelítenek az egyensúlyi ponthoz, mégsem mernek azon túllendülni, mert… Miért is? Mert erről általában egy árva szót sem szólnak a testnevelés tanárok!!!
A kézen állás azonban éppen abból áll, hogy a kézállásban való támaszkodás során, az egyensúlyi ponton átmenő mozgást is az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani, pontosabban: a súlypont talaj-vetületének bizonyos szűk környezte fölött tartjuk, folyamatos imbolygású mozgásban, mintegy „kerülgetve” az egyensúlyi pontot. Vagyis a kézenállás valójában nem is állás, mint ahogyan a két lábon állás sem merev póz. Ezt a kérdést azért járjuk körül kissé….
Dr. Miltényi Márta: A sportmozgások anatómiai alapjai I. kötete (SPORT Kiadó, 2. kiadás, Bp. 1987.) így ír:
„Az élő testek súlypont-meghatározását nehezíti az a tény, hogy az élőlények súlypontja valójában nem stabil pont. Az élő emberben a súlypont még a legnyugodtabb alvás közben is néhány mm-es körzetben, de állandóan mozog. Ezt a mozgáskörzetet súlykörzetnek nevezzük. A súlypont helyét a légzés, a szívműködés /ezek alapvető fontosságú alapismeretek pl. a sportlövészetben is! BS./, a belek mozgása módosítja. Ezért élő emberi testnél ún. relatív súlypontról beszélünk. Álló helyzetben ez a relatív súlypont a kismedencében a medencefok előtt és alatt, kb a 2. keresztcsonti csigolya magasságában található. Férfiaknál ez a pont kb. a padlótól mért testmagasság 56-57 %-ára esik. Gyerekeknél ez vmivel több, nőknél vmivel kevesebb.
Álló helyzetben a fej, a törzs és a test súlypontja nagyjából a test medián síkjában helyezkedik el – te tudni kell azt is, hogy a két testfél súlya nem egyenlő!
A súlypont helyzete befolyásolja a test egyensúlyi helyzetét is. Annál biztosabb egy test egyensúlya, minél mélyebben helyezkedik el a súlypont. Ugyancsak nő a testhelyzetek biztonsága az alátámasztási felületek növelésével. Ha egy test súlyvonala az alátámasztási felületen kívűl van, egyensúlyát vesztve eldől.
Az álló helyzet
KÉNYELMES ÁLLÓ helyzetben a test látszólag nyugalomban van. A test súlyvonala az alátámasztási felszín középső részén halad át. ALAP ÁLLÓ helyzetben a testtartástól függően a súlypont helye változhat, a súlyvonal az alátámasztási felszínen belül marad, de annak elülső vagy hátsó területére kerül. A test még ezekben az esetekben is látszólagos nyugalomban van, de az egyensúly megtartása a kényelmes álló helyzethez képest kiterjedtebb, nagyobb izommunkát igényel. Valójában kényelmes álló helyzetben is a test állandó, kishullámú mozgást végez a súlyvonal körül. Ez a mozgás az ún. antigravitációs izmok izometriás és izotóniás működéséből ered.
Az álláskor működő izmokat két csoportba sorolhatjuk: 1) a testhelyzetet létrehozó ún. antigravitációs izmok; és a 2) tónusukkal az izületi szögeket rögzítő antagonista izmok. Az alsó végtagon pl. az ún. feszítő izmok működése az elsődleges; míg a csípőizület hiperextenzióját, és ezzel a törzs hátradőlését a csípőcombcsonti szalag passzív megfeszülése akadályozza meg. Az előredőlést akadályozó izmok a medence dőlésétől függően lépnek működésbe.
Az izommunka nagysága a testtartás függvénye, a feszes, katonai „vigyázz” állás kb 20%-kal több energiát igényel, mint a kényelmes állás. Ilyenkor a test súlyvonala a megtámasztási felület első harmadára esik, és a testet az előredőléstől is az aktívabb izommunka tartja vissza.”
Visszatérve tehát a súlypont egyensúlyi helyzetén való átlendítéséhez!
Ez az első komoly momentuma annak, hogy megtanuljuk ezt az ellenőrzésünk alá vonni. A BS-módszer alapja a mozgás, így előbb ezt dinamikus úton kell elsajátítani, vagyis előbb az egyensúlyi holtponton való átlendülést, majd ennek a lendületnek az egyre jobb kontrolljával, annak kisebbítésével egyre több időt tölthetünk az egyensúlyi ponton való áthaladásnál, így részint megtanuljuk ezt „kezelni”. És ami a legfontosabb: most még nem kell arra törekedni, hogy már meg is álljunk kézállásban (egyeseknek ez ilyenkor már akár sikerülhet is!), hanem egyenlőre a holtponton való átlendülés utáni mozgásra kell koncentrálni, és arra törekedni, hogy minél nagyobb biztonsággal tudjuk belőle felvenni a HÍD ÁLLÁST!
Azért fontos ez, mert nem az egyensúlyi állapot egyenlőre az elsődleges, hanem a túlmozgások miatti átlendülés biztonságos kompenzálása, kivédése! Olyan ez, mint amikor valaki az első biciklire üléskor már meg is tanulja magát egyensúlyban tartani menet közben – így azonban annál inkább fog rettegni a bukástól! A kerékpározással kapcsolatban pl. az is általános tapasztalat, hogy sok gyerek könnyedén megtanul biciklizni, azonban a megállással sokáig problémáik vannak.
A módszer tehát itt két lépést javasol:
1. a túllendülés végleges testhelyzetét gyakorolni – tkp ez lenne a HÍD-ÁLLÁS, majd
2. ezt megtanulni felvenni előbb szivacsnál, majd szilárd talajon!
A híd-álláshoz a legjobb leírást a hatha jógából kölcsönözhetjük, mivel ez már egy igen komoly jógapóznak számít! Ott „CSAKRÁSZANÁNAK”, vagyis „ekeállásnak” hívják.
Így írnak a jótékony hatásairól:
„KERÉKÁLLÁS/CSAKRÁSZANA:
- megnyújtja a hasi szerveket, hasizmokat
- nyugtató és felszabadító hatású ászana
- erősíti a csukló, kar, váll, lábak izmait
- a fejbe áramló vér serkenti az agyműködést, kisimítja az arcbőrt
- az egész gerincet hátrafelé hajlítja”
Dely Károly: Jógagyakorlatok c. könyve a szokásos leírások mellett még hozzáteszi: „ A lapockák közti háti szakaszt hajlítsuk meg, mert ha derékban hajlunk, könnyen lordózist okozhat.”
A Pallas lexikon pedig ezt írja róla:
Lordózis - (gör.,), a gerincoszlopnak az az elhajlása, melynél az erős ívben domborodik a mell felé; a gerincoszlopnak legritkább elhajlása; különösen az ágyéki szelvényen gyakori s a has és far tájékának erős elődomborodásával s az ágyéki gerinc mély lehúzódásával jár. Létrejő mindazon kóros elváltozások kíséretében, melyek a rendesnél nagyobb fokú medencehajlást okoznak; igy veleszületett csípőízületi ficamoknál, az alsó végtagok contracturájánál; fiatal egyéneknél, akik nagy terheket szoktak maguk előtt hordani; a háti szelvény púpjánál. Mindezen esetekben az ágyéki szelvény a medence erősebb hajlását vagy a háti gerincoszlop hátfelé irányuló erősebb domborodását egyenlíti ki, kompenzálja, azért kompenzációs L. Magas fokú L. létesül akkor is, ha az utolsó (az 5-ik) ágyékcsigolya a felette fekvő gerincoszloppal a keresztcsontok bázisa felett mellfelé elcsúszik és lefelé süllyed (műnyelven spondylolisthesis), ami lobok, sérülések folytán, de néha a gerincagysorvadás (tabes) folyamán is létesül. Gyógykezelése az elsődleges bántalom kezelésében áll, máskor csak palliativ lehet.
Mindezek ellenére bátran gyakoroljuk, mert nemcsak a szokásos jótékony hatásait élvezhetjük (ha végre tudjuk hajtani, de hát aki kézen akar állni, annak ezt tudnia kel!), hanem a későbbi kézállásunk biztonságos végrehajtásához is hozzásegít minket!
Folyt. köv.
Utolsó kommentek