Megkérdezték: „M A R A T O N ! Milyen érzést vált ki belőletek? Kinek mit jelent ez a szó?”
A válaszom:
20 évvel ezelőtt cél volt... Ma már eszköz lenne, de eszköznek talán túlzás. A hétköznapi megszállottság egyik sarokköve, a függőség egészségesnek tartott formája - ám sokan meggondolatlanul vágnak bele. Amióta tapasztalatból tudom, hogy a "futás barátja a kerékpározásnak, ám a kerékpározás nem barátja a futásnak" a futás nálam a kerékpározó teljesítményem turbósítója és a fogyás hatékony kiegészítő eszköze... Egy bizonyos koron túl azonban már többet követel az emberből, az idejéből és az energiájából, és felemésztheti az embert a folyamatos maratonra készülés - no persze itt azokról beszélek, akik a fej-fej melletti küzdelmet szeretik, ami kb. a 10. és a 20. km között élesedik ki, ám 30 km után a túlnyomó többség már önmagával küzd, majd a célba érkezve magával ragadja az endorfinsokk, ami túláradó eufóriát okoz, csökkentendő a fáradtság és az esetleges sérülések fájdalmát... Röviden talán a modern tömegsport egyik legegészségesebb mazochizmusának mondanám, ami azért mozgatja meg mélyen az embert, mert százezer éveken keresztül ez volt az elsődleges eszköze a vadászatok és a menekülések során... ):o)
Utolsó kommentek