Az Öreg Izomagár sportélete

"A kézállásnál nem a testhelyzet a döntő, hanem a kisagy megtanítása arra, hogyan egyensúlyozza ki a testet ebben a természetellenes helyzetben." Brain Storming, 2000

Az előző részben megállapítottuk, hogy a kézenállás első és legfontosabb követelménye, hogy képesek legyünk megtartani a testsúlyunkat az adott pozícióban, amit durva közelítéssel úgy tesztelhetünk le, hogy kb. a súlyunk felének, kétharmadának megfelelő súlyt tartunk a fejünk fölé nyújtott karokkal. Ez fontos, mivel nyújtott karokkal könnyebb hosszirányban szilárdan támaszkodni, mint hajlítottal. Ezt is könnyen ellenőrizhetjük azáltal, hogy előbb nyújtott karokkal majd enyhe karhajlítással helyezkedünk fekvőtámaszba.

Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor jöhet a következő feladat, méghozzá egy kis szimuláció, amit nagyon gyakran összetévesztenek a kézenállás közvetlen előgyakorlatával. Igen-igen, ez az a bizonyos „KÉZÁLLÁS FALHOZ TÁMASZKODVA”.

Sajnos ezt a gyakorlatot alaposan félreértelmezték az idők folyamán, és talán ez lehet az egyik oka annak, hogy sokan képtelenek megtanulni, dacára annak, hogy „falnál már elég jól megy”. Miért? Mert a falhoz támaszkodás elkényelmesíti azt a szervet, amelyet ilyenkor tkp. jól meg kellene dolgoztatni, és ez a kisagy(1), ahol az egyensúlyozás és a mozgáskoordináció központja lakozik. Mert mi is történik falhoz támaszkodáskor? Ez tkp egy szélsőséges pontja annak, amikor nyújtott lábakkal leülünk a földre és a test mellett letámasztott karjainkra támaszkodva felemeljük a csípőnket - vagyis a karjainkra helyezve a testsúlyunkat a sarkainkon egyensúlyozunk. Tehát ilyenkor azt a testhelyzetet vesszük fel, ami majd csak a kívánatos végeredmény lenne - ti. a nyújtott lábú kézállás. Úgy pedig nem tudunk tanulni, ha már eleve a végeredményt akarjuk konkretizálni.

A KÉZÁLLÁSNÁL NEM A TESTHELYZET A DÖNTŐ, HANEM A KISAGY MEGTANÍTÁSA ARRA, HOGYAN EGYENSÚLYOZZA KI A TESTET EBBEN A TERMÉSZETELLENES HELYZETBEN.

***

Néhány szó azonban magáról a SZÉDÜLÉSRŐL.(2)

Valószínűleg nincs egyetlen olyan ember sem, aki életében még sosem szédült. Köznapi értelemben a vertigo fogalma számos különböző érzést foglal magába, amelyek skálája az enyhe bizonytalanságérzéstől a hányingeren és eszméletvesztésen át a saját test vagy a környezeti tárgyak forgásának érzetéig terjedhet. A valódi szédülés, tehát a vertigo azt az érzetet jelenti, hogy a testünk vagy a környező tárgyak forognak. Ezen tünetek oka leggyakrabban a vestibulumnak, a belső fül egy bizonyos részének károsodása. Ez az érzés ugyanaz, mint amikor nagy sebességgel forgunk, például körhintán. Ha nem találunk nyilvánvaló okot a vertigóra, a szédülés betegség tünete is lehet.

Vannak szédüléssel járó betegségek és zavarok, mint pl.: endokrin (hormonális) betegségek; a belső fül betegségei; - a vérrel kapcsolatos rendellenességek; szív- és érrendszeri betegségek; idegrendszeri betegségek; mérgezések; szembetegségek; fej- és nyaksérülések; mozgási betegség (kinetosis), tengeribetegség; … és még az éhség is ezek közé tartozik!

Mivel a szédülés a központi idegrendszer „produktuma”, így számos közp. idegr.-i betegség jár szédüléssel. Ilyenek lehetnek: Átmeneti ischaemiás (oxigénhiány miatti) rosszullét (TIA, beleértve a vertebrobasilaris elégtelenséget is); stroke; daganat; migrén; epilepszia; sclerosis multiplex; fej-és nyaksérülés.

Az agyi betegségekkel kapcsolatos (centrális eredetű) szédülés nagyon ritkán egyedüli tünet, általában más neurológiai tünetekkel együtt fordul elő, mint pl.beszédzavarok; kettős látás; a kar vagy a láb gyengesége; zsibbadás és bizsergés bárhol a testen; eszméletvesztés.

A szédülést gyakran kísérő tünetek lehetnek: hányinger; hányás; sápadtság; verejtékezés; szorongás. - Ez az egyensúlyszerv és az autonóm idegrendszer közötti szoros kapcsolat következménye. Minden károsodás, mely a vestibularis rendszert érinti, vegetatív zavarokat is okozhat. Leszámítva a szédülést kísérő szorongást, a szédülés önmagában nem veszélyes. Nagyon fontos viszont pontosan és gyorsan tisztázni, hogy mi a szédülést kiváltó ok.

Még egy adalék arra, hogy MIÉRT SZÉDÜLÜNK - a belső fülben lévő perifériás egyensúlyszervből származó információk a vestibularis magvakba jutnak, amelyek az agytörzsben elhelyezkedő idegsejtcsoportok. Innen az ingerület az agykéreg halántéklebenyébe halad tovább. Az egyensúly kérgi központja felügyeli AZ EGÉSZ TEST EGYENSÚLYÁT, A FEJ ÉS A TÖRZS HELYZETÉT. Ha e pálya bármely pontján akadály vagy zavar alakul ki, az szédülést okozhat. Az egyensúlyt ellenőrző és fenntartó agyközpontok a belső fülben levő egyensúlyszervből és más érzékszervekből kapnak információt. (3)


Visszatérve azonban konkrétan a kézen állásra….

Aki dinophobiás /dinofóbia/, vagyis szédülésiszonyban, a szédüléstől való kóros félelemben(4) szenved, az ne próbálkozzon a kézállással, sem a fejen állással – a fejjel lefelé való fej pozíció felvétele a forgáshoz hasonló mozgás, ami önmagában szédülést okozhat némelyeknél(5), maga a fejjel lefelé pozíció szintén, de leginkább az, hogy amikor az illető visszalendül egyenes tartásba, akkor hirtelen relatív vérnyomászuhanás következik be.

Mellesleg széleskörű, mondhatni általános tévképzet, hogy kézen álláskor az ember feje „fejjel lefelé áll” – és a problémák zöme ebből ered. A fej kézen álláskor teljesen másképpen áll, mint fejen álláskor: fejen állva a fejtetőn támaszkodik a gerinc, ott tényleg „fejjel lefelé állunk”. Kézálláskor azonban a fej általában a támaszkodó kezek felé néz, és az egyensúlyozás alapjaként a talaj helyzetét veszi figyelembe. Inkább a mély előrehajlásra hasonló helyzetben van – valójában szédülésről ilyenkor szó sem lehet, hanem csak arról, hogy a hirtelen megnövő, fejben előidéződő vérnyomásra sokan zavartan reagálnak.

Tehát, ismételjünk!

1. SZABÁLY: ellenőrizni - erővel bírjuk-e?

A 2. SZABÁLY: ha erővel bírjuk, akkor azt kell leellenőriznünk, hogy nem szédülünk-e el, amikor végre elértük a végeredményt - ezt ellenőrizhetjük, ha falnál állunk kézen!



Tuesday October 24 2000

Folyt. köv.

* * * * *

SZAKIRODALOM:

(1)
A kisagy az agy olyan területe, ami fontos szerepet játszik a szenzoros percepció és a motoros koordináció integrálásában. Számos neurális útvonal köti össze a kisagyat a kéreggel. A kéreg parancsot ad a kisagynak, hogy az mozgasson egy végtagot, egy izmot, vagy éppen koordináljon. Míg a kisagy a tractus spinocerebellarison keresztül visszaigazolást küld a kéregnek a parancs elvégzéséről. A kisagy e két funkciót integrálja, úgy, hogy állandó visszacsatolásban van a testhelyzettel a mozgások finombeállítása érdekében.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kisagy

(2)
http://www.mimi.hu/betegseg/szedules.html

(3)
http://www.solvaypharma.hu/3-4-2-1.html

(4)
http://www.patikamagazin.hu/index.php?modul=lexikon&lxitem=7952&lx=1

(5)
PALLASZ NAGY LEXIKONA
Szédülés - (vertigo), 1. az egyensúly bizonytalanságának érzése, amelynek gyakori következménye a tántorgás, sőt az egyensúly teljes elvesztése. Sokszor a külső tárgyak látszólagos forgásának érzésével jár (szemizombénulásoknál, fülbetegségeknél, Meniere-kórnál, kis-agy-, híd-, nyúltagybetegségeknél, mérgezéseknél); 2. rohamban fellépő elhomályosodása az eszméletnek, mint az apoplexiás bántalom legenyhébb alakja; 3. AGYVÉRTELENSÉG FOLYTÁN FELLÉPŐ BIZONYTALANSÁG ÉRZÉSE, a szemek elhomályosodása, fülzúgás stb. kiséretében, mint az ájulás enyhe alakja; 4. ELŐJÖHET EGÉSZSÉGES EMBEREKNÉL MINT MAGASSÁGI SZ. V. GYORS FORGÁS KÖVETKEZTÉBEN.
http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/095/pc009592.html