Az Öreg Izomagár sportélete

(1. ábra: varjú-, holló-állás=kakászana) Sokan a jógázást valami teljesen különleges, Indiából származó egzotikumnak tartják, holott egyedülálló testkultúrát képvisel. Mások azonban sokkal többet látnak benne, mint amit valójában jelent.

Kedvenc jógakönyvem ASZEN MILANOV és IVANKA BORISZOVA: HATHA-JÓGA (1965) című könyve (magyarul a Medicina Kiadó gondozásában jelent meg, 1968-ban, fordította: Kardos Ede).

A könyv egyszerű kiállítású, és a 60-as, 70-es évek mértéktartó, materialista-szellemű, ítélkezéstől tartózkodó, inkább leíró jellegű a stílusa. A hatha-jógáról szinte teljesen átfogó képet ad, mindezt azonban a légzőgyakorlatok előtérbe helyezésével (a könyv 176 oldalas, ebből 30 oldal foglalkozik általános leíró bevezetéssel, 50 oldal foglalkozik a légzéssel (pránajáma), és 76 oldal foglalkozik magukkal a testtartásokkal (ászanák).

Ez a bevezetés azért volt fontos, mert ebben a könyvben találkoztam először az 5. BS-szabály alapját képező kézen állást előkészítő gyakorlattal: a hatha jóga egyik kevésbé ismert pózával – a
VARJÚ-, vagy HOLLÓ-állás (KAKÁSZANA)

Ezt írják róla (eléggé szűkszavúan):
„A hatha-jógában nagy jelentőségűek az úgynevezett egyensúlyállások, amelyeket főleg csak fejlett jógázók gyakoroljanak. … A gyakorlat technikája: A tenyerüket egymástól bizonyos távolságra helyezzék a földre. Álljanak lábujjhegyre, és utána könnyedén emeljék fel a lábukat, törekedjenek arra, hogy azokat rögtön a karokra helyezzék, ahogy a képen látható. /Itt a könyvi képre utalnak, de a címlapon lévő illusztráció azonos módon mutatja be a gyakorlat végeredményét!/ Egyensúlyozzanak és maradjanak az állásban minél tovább. A gyakorlatot reggel végezzék el háromszor-négyszer.
A hollóállás – mint fordított állás – kedvezően hat az agyra. Különösen a karokat erősíti, és az egyensúlyrendszert fejleszti.”

Számunkra éppen ez az utóbb említett hatás a legfontosabb. Ha úgy vesszük, a holló-állás is kézenállás, hiszen a földre támaszkodó tenyereken nyuszik a teljes test súlya, és a fej a nyújtott, kiegyenesedett testtel végrehajtott kézenálláshoz nagyon hasonló helyzetben van – mindez hatékonyan fejleszti a kézenálláshoz szükséges alapvető készségeket. Szinte a kézenállás szimulációjának is tekinthető! Aki ezt végre tudja hajtani, az már nagyon jó úton halad a kézállás végrehajtásához vezető biztonságos úton.

(2. ábra: pávaállás = kakászana) Másik, az egyensúlyozó képességek hatékoynan fejlesztő, és különösebben nem nehezen végrehajtható jógapóz, a PÁVA-állás (MAJÚRÁSZANA).
A Milanov-Boriszova könyv így ír róla: „A gyakorlat technikája: A kiinduló állás térdelés zárt térdekkel. Tenyerüket helyezzék a lábuk felé fordított irányú ujjakkal a földre, és azokra támaszkodjanak. Egy pillanatra üljenek a sarkukra, és könyöküket húzzák a hasuk alá. Hajoljanak előre és homlokukkal kis időre érintsék meg a földet. Ezzel ellensúlyozzák testük súlyát, amíg felemelik és hátranyújtják a lábukat.
Ez az egyik legnehezebb gyakorlat. Elsajátításához hosszabb idő szükséges.
Rendkívül hasznos egyensúlygyakorlat. Frissíti az idegrendszert. A könyök hasra gyakorolt nyomása hat a hasfalra.”

További, az egyensúly (vesztibuláris)-rendszert hatékonyan fejlesztő jógapózok:

Ferdeállás és változatai (vakrászana)
Nagylábujj (pádángusthászana)
Művészállás (natarádzsászana)
Gyertya (szarvangászana)
Skorpióállás (Vrisikászana)
A fejállás (sírsászana) és különböző változatai


Ászanákról és jógáról bővebben:
http://aszana.lap.hu/
http://www.joga.lap.hu/
http://sziddhartastudio.hu/hatha-joga.html
http://abbcenter.com/index.php?t=gyogymodok&id=11026&cim=1#ide
http://irisz.sulinet.hu/eletmod/egeszseg/joga.html
http://www.joga.hu/whatis/index.html