Az Öreg Izomagár sportélete

FUTÁS: 2014.12.11. – 103. alkalom

Iramtartó km-gyűjtés, városi BS-vadászat és zeneteszt – avagy: egy tipikusan visszafogott ámokfutás.

18.4 km / 1ó 40p = 5:26.2 / km = 11.035 km/h

BENNE:

1.___5 km (5150m) / 27:50

2.___5 km (5150m) / 28:10

1.+2.= 10.3 km / 56p = 5:26.2 / km = 11.035 km/h

ÉVI ÖSSZ:

1418 km / 124ó 40p

BACKGROUND:

A mai futásra látszólag nagyon „futtában” készültem – este 7-ig munka, utána sebtében öltözködés (az éppen megszáradt futócuccokba, amiket előző éjjel mostam ki), és start. A pálya előtt közvetlenül félvakon és süketen szaladtam el az éppen edzést befejező és elsétáló Szorgosok mellett: süketen, mert zene szólt a fülemben, és félvakon, mert ugyan farkasvakságom nincs (időnként kissé sárgulnak a fogaim, annyi sárgarépát eszek ):oP ), de a kontraszt nélküli fényhez nem tud alkalmazkodni a szemem, így olyankor olyan vagyok, mint egy napszemüveges T-Rex, aki még a mozgást is alig érzékeli. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik megszólítottak, de nem válaszoltam.

Kissé kétkedve indultam neki a bemelegítésnek, de nagyjából az történt, amire számítottam: a fokozottabb tempó miatt megint előjött a lábszárfájásom, de addig kísérleteztem a tempó csökkentésével, mire csillapodni kezdett és úgy a 4. km-nél már elmúlni látszott.

A futásom egyben „zeneteszt” is volt, ugyanis előző éjjel legalább 20, eddig teljesen ismeretlen számot is feltettem a kütyümre – valójában majd a kerékpározásnál lesznek segítségemre. (Bicajozás közben valahogy jobban igénylem a figyelemelterelő muzsikát.) Szóval csupa „agresszív”, vagy erőteljesen dübörgő, vagy pattogós, szó szerint futó talpalávaló D&B zenék. Érdekes, hogy nem emlékszem arra, hogy annakidején bármikor is hallgattam volna ilyesmit – nem azt mondom hogy nem tetszett ez a fajta zene, de nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán az egyik tanítványom mutatta meg, azzal a kiegészítéssel, hogy „Na és itt van valami, ami neked biztosan nem fog tetszeni…” – és dehogynem! Kiderült, hogy ebben a kategóriában vannak olyasmik, amik lendületes üzemanyagot tudnak adni ahhoz, hogy az ember tartani tudja a kellő tempót, lépésfrekvenciát, stb., és ki tudja zárni a külvilágot. … Bárki mondhatná, hogy „Áááá, akkor te nem is igazán szeretsz futni, ha csak zenével vagy képes csinálni.”, és én pedig azt mondanám erre, hogy „Ja, igen, de zenével szeretek és úgy sokkal jobban élvezem és sokkal jobban is megy.” Egy kicsit olyannak érzem a „a futást csak magáért” mentalitást, mintha valaki azt mondaná, hogy egy dolgot csakis egyféleképpen lehet csinálni, vagy mint pl. amikor valaki maximálisan meg van elégedve az autójával, és azt hangoztatja, hogy mindenkinek olyat autót kellene hajtania. Ezt sosem értettem – a futás részemről javarészt egy sokoldalú eszköz: egyrészt segít a kerékpáros (és persze a futó-) teljesítményem megtartásában és fejlesztésében (amióta újra futok, robbanásszerűen eredményesebb lettem: az idei 12 versenyemen, amiben 2 háziverseny és 2 edzőverseny is volt, 9-en dobogós helyet értem el: 4 db 1. hely, 2 db 2. hely és 4 db 3. hely, és a többin is egyéni legjobbakat sikerült elérni); segít a testsúlyom kordában tartásában (bizony, a kilók elleni harcban ez a könnyebb „oldal”, a diéta sokkal, de sokkal „sötétebb”); megszabadít a felesleges stresszektől; hovatovább élvezem is (MÉG HA ZENÉVEL IS!!! ):o) ); és sok érdekes emberrel hoz össze… úgy is mondhatnám, hogy a rendszeres sport és a versenyzés lehet az egészséges, modern és civilizált ember „kocsmázása”.

No de, visszatérve a futásra: a bemelegítő 5 km után kivitt a lendület a városba – nem voltam ugyan überfitt, de a lábszárfájásom „kifutottam”, és a most először hallgatott zenék is elég jónak bizonyultak. Kíváncsi lettem, menne-e egy kis BS(Bike-Sprint)-vadászat.

Már alig 1 km után bekanyarodott elém két bicajos, két tizenéves srác, de ők fiatalosan gyorsak voltak – az Öreg Izomagár meg most nem :/ … De azért 5-600 méterig megpróbáltam tartani velük az iramot. Közben eszembe jutott, hogy ilyen érzés lehet a ragadozóknak is a napi rutinja: az esetek 90%-ában sikertelenek, és nem érik utol a prédát – de éppen azért ragadozók, mert nem adják fel. Én is lejjebb vettem a tempót, vissza a normálra (már ha az 5:30 körüli km-eket normálisnak lehet nevezni) – éreztem, hogy a szokásosnál sokkal több ruha erősen visszafog.

A városközpontba visszakanyarodva elfutottam a központi bódésor között, ahol néhányan forralt bort kortyolgattak és valami frissensültfélét majszoltak – megcsapott a szegfűszeg illata, amikor elsuhantam mellettük… Majd néhány kerékpáros mellett is, akik között lehet, hogy ott volt pár fixis srác is, akikkel együtt sprintelgettünk még pár hete a városi éjszakában. Oda akartam inteni nekik, de valószínűleg nem ismertek volna fel abban a göncben.

Jó félórányi, nem túl eseménydús „vadászat” után úgy döntöttem, hogy felmérem még egy 5 km-emet a pályán – reméltem, hogy nem lassultam túl sokat. Igyekeztem nagyjából állandó tempót tartani – az új zenékkel nem volt nehéz.

A pálya környékén már leült a fagypont-körüli pára, ami kezdett ráfagyni, és ez kissé síkossá tette a felületet. Ez kifejezett hátránya sajnos, mert ha befagy a pórusaiba, akkor kifejezetten veszélyessé is válhat – tavaly nem egyszer kóstoltam bele a letaposott hóba, amikor a kanyarokban én és a lábaim nem egyirányba akartak menni, ami miatt vasmacskaként döntötte el a fejem a vitát: egyesen a talaj felé vette az irányt. Ilyenkor a beton a jobb opció – az is kemény, de alapban nem csúszik.

Magam is meglepődtem, amikor itthon kiszámoltam a mai futás végét: 11 km/h fölötti átlagot sikerült tartani (5:30 alatti km-ek), ami a pár nappal ezelőtti bengaságomat tekintve egész jó eredmény. Érdekes módon nem is fáradtam el annyira, mint szoktam: fura, hogy az 4:50-es és 5 perc / km-es tempó között mekkora különbség lehetséges, mármint teljesítményigény szempontjából. Az 5:30 körüli tempó kifejezetten „pihentetőnek” tűnt, még 100 percnyi futás után is.