FUTÁS: 2014.12.09. – 102. alkalom
Km-gyűjtés, „statisztikai” futás – avagy: A futás költészetének matematikájáról…(Szóval, itt aztán most minden van ):o) )
18 km / 1ó 52p = 6:15 / km = 9.86 km/h
BENNE:
5 km (5150m) / 29:38 = 5:45 / km = 10.434 km/h
ÉVI ÖSSZ:
1400 km / 123ó
BACKGROUND:
Nem elírás, ez valóban egy „statisztikai” futás volt – nem a legszerencsésebb elnevezés, és lehet, hogy nem is pontos arra a törekvésre, hogy „kikerekítsem” az edzésnaplóm adatait: jeles esetben éppen 18 km kellett ahhoz, hogy 1400 km virítson az idén lefutott kilométereim helyén. Minderre az évben összesen 123 órát szántam… ha nem vesszük számba a sok-sok egyebet, ami ugyebár a futással jár, (attól eltekintve, hogy ezt olyasvalaki írja itt, aki elsősorban délután dolgozik, és egyébiránt imád ágyban lustálkodva vagy fotelben terpeszkedve és nasizva mozizni, és huszonszáztrillió dologgal foglalkozni… ):o) ). Az idei össztempóm 5:16.3-as km-eket jelent, (ami 11.382 km/h… Bevallom, az én agyam könnyebben értelmezi a km/h-ban megadott tempót, biztosan azért, mert ha a mélyemre nyúlna egy lélekbúvár és kifordítana, akkor egy kerékpáros forma kimérát húzna ki belőlem.)
Na de, a mai futásról pár szót: igaz, a mai egész napos esőben teljes 3 fokkal voltunk fagypont fölött, és ez az az időjárás, amikor az országúti kerékpárosok, de még az MTB-sek is a legmélyebb depresszióba esve vagy a nyári élményképeket és videókat lapozgatva ápolgatják a lelküket, a futókra nem „jött még a dér” (az majd akkor jön, amikor megjön az ónos eső – na, akkor a kerékpárosok már eret vágnak, a futók pedig sűrű zuhanásélményekkel térnek idejekorán haza a napi „futiból”). Én magam előhúztam egy régi, viszonylag vastag futó-kerékpáros kombó-nadrágot (térdvastagított és vékony ülepbetétes) és még egy extra sálat a szokásos téli cuccokra, és start. Kellett most a futás, mert tele volt a fejem – a tanév már javában tart és ilyenkor már nálam is dömping van: ekkor döbbennek rá diákok és szülők, hogy egy nagyon fontos tantárgy hiányzik a listáról; nevezetesen a „Tanulásmódszertan”, vagy valami hasonló… és napközben egy verseskötet szerkesztettem – és soha nem gondoltam volna, hogy a versolvasás is ennyire kimerítő tud lenni, amellett, hogy roppant tanulságos is. … Ami persze ugyanúgy igaz a futásra, pontosabban a „futkosásra”, mert itt a rendszerességen van a hangsúly. A mai futás jellegét is egy erős tanulság határozta meg, mégpedig az a lábszárfájdalom, ami egyértelműen jelezte, hogy bizony ilyenkor vissza kell venni a tempóból, és mivel most nem a tempó a főszereplő, így a városban kószálás mellett ugyanezt megtehetem fejben is.
Az első 6 km alatt nagyjából belőttem a tempóm, talán be is melegedtem, találkoztam egy futókolléganővel, aki mezítláb futott, és a rövid szóváltásunk végén abban maradtunk, hogy ha leesik az első hó, csatlakozom hozzá; ismétlőre állítva hallgattam egyetlen zeneszámot (amíg meg nem untam); és minden körben lerugdostam néhány akácfa(vagy milyen?) termést a pályáról. A napokban már javában folyik a mellékpálya építése, és már a főpályára való bekötése is ki van jelölve: ahogy elnéztem, valószínűleg lesznek ütközések, hacsak ki nem lesz jelölve ott is egy kötelező irány. Egy érdekes 8-as alakú csavart nyomvonalon lehet majd egyszerre használni a két pályát, vagy csak a rövidet, egy olyan pályán, ami finoman felível a főpályára majd kb 50 méterre onnan pedig le lehet kanyarodni a folytatására. Sajnos a lakosság nem futó része a főpályát is gyakran kénye-kedve szerint használja gyalogjárónak, így kérdéses, hogy ha jobban kiterjeszkedik a futók mozgásköre, akkor ezt hogyan lehet majd összeegyeztetni pl. a város egyéb részeiről is odasereglő, és ott a kutyáikat póráz nélkül futtató és összeengedő emberekkel. Az biztos, hogy lesznek hangos viták – ahogy velem is előfordult, hogy a pályán sétálgatóknak jeleztem, hogy ez nem sétapálya, majdhogynem meglincseltek, és egy kutyatulaj is fenyegetőzni kezdett, amikor megkértem, hogy hívja vissza a pályán szaladgáló nem kis termetű kutyáját. Érdekes lesz, az biztos… Ám ebben az időjárásban a soft-tempó (6:00-6:15) mellett az ember elég, ha az eső csobogására, a szél csapkodására és zúgására és persze a saját gondolataira figyel… mert hogy nemcsak kutyasétáltatók meg sétálgatók, hanem még a kutya sem volt sehol, még az utcán sem, autót is alig láttam.
8 km után lekanyarodtam a pályáról és a még nyugisabb kertváros felé vettem az utam – egy rövid, beugrós baráti látogatás után még volt majd egy óra a tervezett időből, így a város pereme felé indultam.
A mélységesen sötét erdő peremén kanyargó bicikliúton lépdelve jutott eszembe, hogy a most szerkesztett verses kötethez mindenképpen kellene készíteni egy elemző-gyűjteményt is, összeszedve a versek kiváltó okát, történetét, hátterét és kiragadni néhány szótani érdekességet is… és persze futás közben mindezek az agyalások visszahullottak a futásra is. Hiszen minden lelkes és tudatos futó, aki edzésnaplót ír, az tudja, hogyan alakul, fejlődik a stílus, hogyan csiszolódnak össze a lépések, hogyan alakul át a kezdeti „bénázás”, zihálás, görcsösség ritmikus légzéssé, harmonikus összetettséggé, előrelátó tervszerűséggé … akár egy csiszolódó stílusú költő versei. Egy futó, aki alkalmanként visszaolvassa az edzésnaplója bejegyzéseit ugyanolyan, mint amikor egy költő visszaolvassa a régebbi verseit: ekkor viszontláthatja a kezdeti baklövéseket, botlásokat, durva hibákat, mellélövéseket… és mint minden hibákkal való szembesülés, ez is építi és fejleszti a jellemet, a személyiséget és hovatovább az eredményeket: míg a futó jobb futóvá válik, kitartóbb lesz, és mindig képes lesz fejleszteni magán, mert nincs két egyforma futás; addig a költő harmonikusabb és dallamosabb szóépítményeket szerkeszt, kevesebb szóval többet tud mondani így érzékletesebb képet alkotni, mint egy festmény vagy akár egy hosszú esszé.
És a matek – ez is a fejemben volt. Érdekes módon az egyik probléma ott is a kifejezőkészség hiánya az egyik baj, míg van egy másik, ami ennél is nagyobb: manapság elfelejtettek valamit megtanítani a matektanárok, valamit, amin áll vagy bukik a tudatosság, a célorientáltság, az ésszerű tervezőképesség. Ez pedig nem más, mint az eredmények ellenőrzése. Milyen érdekes, hogy ez is összekapcsolható a futással (hah, mi nem? ):o). Mennyi sok szép elképzelés szokott dugába dőlni minden verseny vagy nagyobb felmérés alkalmával. Egy futóverseny ugyanolyan kegyetlenséggel jelzi vissza minden edzés során gyakorolt naivitásunkat, akár egy egyenlet ellenőrzése. Meglepő módon sok, felnőttkorában futni kezdő ember ekkor veszi hasznát az iskolai matematika és egyéb ismereteinek – jómagam hosszan tudnék mesélni arról, mennyi számolásos tapasztalat kell ahhoz, hogy akár egy egyórás országúti kerékpáros felméréshez mennyire matekkal a fejben kell tekerni: ott is, akár egy egyórás terjedelmű futóversenynél, amire legalább pár hétig készülnek, minden lépésnek, minden pedáltaposásnak jelentősége van. Nem véletlenül mondják, hogy „fejben is futni kell, nem csak lábbal”. …
A futásom vége felé visszakanyarodtam a futópályára, hogy felmérjem, mennyire lassultam. A futás elején 5:45-ös km-eket futottam, a végén ez lelassult 6:30 körülire, így – amennyire az átázott sapka alatt és kb. 10 perce már eléhezett fejemben kikalkuláltam, hogy nagyjából 6:15-re jön ki az összátlagom, így ehhez mértem azt az időt, amit még le kellett nyomnom a 18 km-hez. Igazából már annyira éhes voltam, hogy valahol 15-16 km környékén már azt latolgattam, hogy hazafelé kanyarodok, de a már megtett úthoz képest az a 2-3 km már igazán „semmiség”… no igen, ez tipikus futó-logika. ):o)
Még a hazaérkezésem előtt eszembe jutott, hogy talán most is meg kellene mérnem a ruhámat, amit 1-2 évvel ezelőtt, amikor alaposan eláztam: akkor jó 4 kilónyi pluszt jelentett az gönc.
Utolsó kommentek