Az Öreg Izomagár sportélete

Ha túl vagyunk az 1. és a 2. szabály felállította követelményeknek - amit egy lépésben is végrehajthatunk, nevezetesen a faltámaszos kézenállás egyszerű előgyakorlatával, mivel ha falnál elbírjuk a testsúlyunkat és nem is szédülünk (lábra visszaérkezéskor sem, bár ez a profikkal is előfordulhat!) - akkor tovább léphetünk (még nem kézen!).

A következő lépés már szerves része a BS-féle módszernek, amelynek lényege nem a tornász stílusú kézállás, hanem csupán csak a kézállás képességének megszerzése bármilyen formában. A BS-módszert nevezhetnénk „ping-pongmódszer”-nek is, (mely szintén BS találmány, és) melynek lényege: NAGYSZÁMÚ KÍSÉRLET A VÉGREHAJTÁSRA, MELYNEK A VÉGÉN CSUPÁN STATISZTIKAILAG CSÖKKEN A HIBÁK SZÁMA, MÍG A SIKERES KÍSÉRLETEK SZÁMA NŐ. Azért kapta ez a „ping-pongmódszer” nevet, mert a profi ping-pongozók is félreütik néha a labdát, néha úgy, olyan csúnyán, mint a kezdők, de már sokkal kevesebbszer.

De ne kalandozzunk túl messzire!

A 3. lépés az, hogy lassan hozzászoktatjuk magunkat a kézállás során fellépő dinamizmushoz, aminek révén egyben kialakítunk egy helyes „vészreagálási” formát is. Miért? Ha ugyanis sokszor próbálkozunk, akkor képesnek kell lennünk kivédeni azokat a súlyos ártalmakat, amiket egy véletlen gerincre esés okozna - persze csak akkor, ha nem készülünk fel rá eléggé hamar és eléggé alaposan. Ehhez az első lépés pedig: a BUKFENC! „No, de mi köze van a bukfencnek a kézállásnak?” - kérdezhetné valaki. Nagyon is sok. Ha ugyanis „csak úgy” próbálkozgatunk, rögtön a kézállással, akkor nagy esélyt adunk egy-két nagyon rossz próbának, ami esetleg elveheti a kedvünket az egésztől. A bukfencre azért van szükség, mert a kézállás tkp egy dinamikus, és nem egy statikus helyzet, és a legegyszerűbb módja a kisagy edzésének az, ha rögtön azt tesszük, amit egy tipikus túllendülésnél tennénk - vagyis átfordulunk. A kézállást tehát már ismerjük energetikailag és vérkeringésileg, most pedig megismertük, hogyan tehetjük meg az első lépést a kézállás dinamizmusa felé, pontosabban a dinamizmus veszélyeinek elkerülése felé.

Hol is tartunk most?:

1. Elbírjuk-e legalább a testsúlyunk 2/3-át?

2. A végrehajtáskor nem szédülünk-e el - ezt megtudhatjuk ha falnál kipróbáljuk.

3. szabályunk pedig: képeseknek kell lennünk kivédeni az esetleges, pontosabban a körülbelül 100%-os valószínűséggel és AZ ELSŐ 100-200 KÍSÉRLETNÉL TÖRVÉNYSZERŰEN ELŐFORDULÓ TÚLLENDÜLÉSEK MIATT KIALAKULÓ VESZÉLYHELYZETEKET - ezek ellen a bukfenc rendszeres gyakorlása nyújthat védelmet.

***

Még néhány elismerő szó a bukfencről!

A magyar Értelmező Kéziszótárban ez áll róla: „A talajra dőlve a fejen és a háton való átfordulás a test hosszában.” A szó eredetére nem volt konkrét utalás, a Magyar Szinonímaszótár-ban ezek állnak szinoním jelentésű szavakként: „szakny(elvben:) gördülés; táj(nyelvben:) kecskebu(cs)ka, trambucka, hengerbóc, hengerbucka” – szép, ízes szavak, kár hogy már nem használjuk őket!
Emlékeim szerint a középiskolában „fejen átfordulásnak” nevezték, amikor végre kellett hajtania talajgyakorlatok bemutatásánál, általában a gyakorlatsort kezdő „kézállásba lendülés” szinte kötelező folytatásaként.

DE! – Az egész testtel végrehajtható mutatványt nemcsak a kézállás elsajátításának kedvéért érdemes megismerni, megtanulni, gyakorolni! Alapos okunk van arra, hogy gyerekeinket megismertessük vele!

Néhány szemelvény a „A BUKFENC HATÁSA AZ AGYTEKERVÉNYEKRE (1)*” című cikkből:

„A csúszó-mászó, később futkározó és labdázó kisgyerek ezekkel a mozgásformákkal nem csupán a testét ügyesíti, hanem az agyát is csiszolja.” (…). „A genetikai örökség meghatározó mivoltából kiindulva feltételezték, hogy mindenki előre beprogramozott agytekervényekkel születik.” (…) „Ma már sokkal árnyaltabb képünk van mindarról, ami a koponyánkban történik,” (…)
„Az élet fenntartásához szükséges legfontosabb agyi "áramkörök", amelyek a légzésért, a szívműködésért, a belső szervek irányításáért, a reflexeinkért felelősek, valóban velünk születettek, de a finomabb funkcióinkhoz szükséges agyi ideghálózat a környezetből érkező ingerek hatására, és a környezet megtapasztalása során alakul ki. Az emberi agy felépítése csak ezeknek a külső hatásoknak révén teljesedik ki. Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások révén jön létre az az ingertömeg, ami az újszülött agyát folyamatosan "érleli". Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy mint egy fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak "edzésben", akkor az agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik. Ezzel magyarázható, hogy az egypetéjű ikrek genetikailag egyébként teljesen azonos agya mégis eltérő jellemet, érzelmi életet stb. hozhat létre.”
„Az agykutatók másik nagy felfedezése a közelmúltból az ún. IDŐABLAKOK megismerése. Kiderült, hogy az egyedfejlődés során csaknem minden kötelezően elsajátítandó készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják IDŐABLAKNAK. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat valószínűleg nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat.”
„Az élet első két évében az elsődleges, ún. motoros mozgás tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége:
- mászásra,
- kapaszkodásra,
- ugrásra,
- ütésre,
- dolgok elkapására,
- gurítására stb.”
„A születés után hamarosan megkezdődik a finomabb izmok kontrolljának kifejlesztése is, ez teszi lehetővé az ÍRÁST ÉS A RAJZOLÁST, ÉS ÁLTALÁBAN A KÉZ MUNKÁRA VALÓ HASZNÁLATÁT.”
„(...) a túl korai intellektuális fejlesztésnek több a hátránya, mint a haszna. A tudomány mai állása szerint attól nem kell tartanunk, hogy ha a két-hároméves gyerekünk sokat biciklizik, BUKFENCEZIK, futkos, táncol, a többiekkel birkózik, akkor olyasmit csinál, amivel megelőzi a saját életkorát. Merthogy a kicsik tudományos szakirodalom nélkül is ezeket a mozgásformákat szeretik leginkább. A szülőknek csak annyi dolguk van, hogy mindehhez megteremtsék a feltételeket.”

*****

(1)
A bukfenc hatása az agytekervényekre
http://www.babaszoba.hu/topics/articles?aid=309

* A neten szintén megtalálható: „Bukfenc és diszlexia” című cikkben az előbbi szemelvényeket magukba foglaló cikk van kissé rövidített formában feldolgozva. Annak címe: http://www.tanulasmodszertan.hu/diszlexia/diszlexia_cikk15.htm